Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
17.26 KB
2008-02-11 15:18:20
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
290
1446
Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar

KOMÁR
(Komárváros Zala m. nagykanizsai j.)
Nagykanizsától keletre, a somogyi határon találjuk ma Komárvárost és tőle északra
Kiskomáromot. Mint már az első kötetben ismertettük /112-3./, a középkorban s később is a mai
Határ-ároktól nyugatra jókora terület Somogyhoz tartozott. Minthogy pontosan megállapítani nem tudjuk, hogy melyik helység mily időben hova tartozott, ismertetjük ezeknek történetét is.
Komár zalai várjobbágyok ősi birtoka volt a XII. században, és 0217-ben emelte a nemesek
közé Wruz – Orosz szent király-jobbágyot II. Endre, aki felesége, Jolánta, megérkezésekor és
Barancs váránál tett nagy szolgálatokat, három fivérével, Magossal, Kozmával és Guepsával együtt, s ősi földjüket is nemesi jószággá tette. Ezek voltak: Kamár, Wirmile és Mura birtokok /ÁUO. XI. 141., Hazai okmt. VII. 7./.
Azonban maradtak itt még várjobbágyok is, s amikor IV. Béla házat építtetett itt magának és
telepeseket, hospeseket akart ide hozatni, az itteni földeket csere útján szerezte meg az itteni
várjobbágyoktól és Gubástól és Szemerétől a rokonaiktól Bille várföldért, továbbá Orosz fiaitól,
akiknek ősi földjükön kívül vásárolt birtokuk is volt itt. Ez utóbbiaknak cserébe a zalai vár
Kiskalosd nevű földjét adta /ÁUO. XI. 479., VIII. 64., /Szentpétery: i.m. I. 423./.
Ezeket a vendégnépeket a király be is iktattatta Komár birtokába, s egyben megállapította
felunagy-választási, igazságügyi, szabad költözési, vagyonukkal való szabad rendelkezési jogukat,
fizetendő censusukat, és heti vásárt engedélyezett nekik /Fejér: i.m. VII/1. 322./.
Orosznak a fiai Buduey, Jakab és Karacs kérték 1263-ban az 1217-i nemesítő oklevél átírását
/Dl. 502./.
Amikor 1293-ban porgolci nemesek eladták ősi földjüket Hahót comes fia István
mesternek, a határos szomszédok közt szerepeltek Homokkomári Zemenus fiai, a határjárásban
pedig a Kamárról és Orbonakról említik /ÁUO. X. 133-4./.
IV. László 1275-ben a nemesek közé emelte Récsei Kamár fiait s társaikat Récse birtokukkal
együtt, amelyet Kamár nevű ősi birtokaiért adott nekik cserébe még IV. Béla király /ÁUO. XII.
699./. Tehát 1263-ban cserélte el ezektől is komári földjüket!
IV. László a zalamegyei Kamár és Galambok birtokokat azután a Csák nembeli Demeter
bánnak és fiának, Móricnak adományozta. Ez a Móric domokosrendi szerzetes lett, a győri
konventben, s 1331-ben a győri káptalan előtt ezt a két ősi birtokát, úgy amint azokat László király neki és őseinek adományozta, a rokonának, a Pécz nembeli István fia Miklós comesnek adta /Fejér: i.m. VIII/3. 549./. Lehet, hogy nem kapott ehhez királyi beleegyezést, vagy más ok miatt, de nem sokáig bírta, mert 1355-ben Lajos király Komár, Galambok, Szentpéter és Karos birtokokat a budai káptalannak adta cserébe /U.o. IX/2. 374./.
A cserelevél szerint ezek Somogyban és Zalában feküsznek, így biztosan nem állapíthatjuk meg, hogy melyik hova tartozott.
1357-ben Kamári Pető és Istvánról olvasunk /ZO. I. 575./.
1375-ben arról olvasunk, hogy Kanizsai Miklós perét Kamári Cseh Péter fiával, Lőrinccel
elhalasztják /Dl. 6278./.
1410-ben határt jártak Nagykomár és Ormándhida közt /Dl. /, ekkor tehát már
megkülönböztették Kiskomáromtól!
Vásárát 1449-ben is említik, s ekkor városnak mondják /Csánki: II. 578./.
1356-ban ágostonrendi kolostorát /Szent Erzsébetről nevezve/ említik /U.o./.