* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 17.26 KB | |
| 2008-02-11 15:18:20 | |
 | |||||||
Nyilvános  908 | 3585 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar KOMÁR (Komárváros Zala m. nagykanizsai j.) Nagykanizsától keletre, a somogyi határon találjuk ma Komárvárost és tőle északra Kiskomáromot. Mint már az első kötetben ismertettük /112-3./, a középkorban s később is a mai Határ-ároktól nyugatra jókora terület Somogyhoz tartozott. Minthogy pontosan megállapítani nem tudjuk, hogy melyik helység mily időben hova tartozott, ismertetjük ezeknek történetét is. Komár zalai várjobbágyok ősi birtoka volt a XII. században, és 0217-ben emelte a nemesek közé Wruz – Orosz szent király-jobbágyot II. Endre, aki felesége, Jolánta, megérkezésekor és Barancs váránál tett nagy szolgálatokat, három fivérével, Magossal, Kozmával és Guepsával együtt, s ősi földjüket is nemesi jószággá tette. Ezek voltak: Kamár, Wirmile és Mura birtokok /ÁUO. XI. 141., Hazai okmt. VII. 7./. Azonban maradtak itt még várjobbágyok is, s amikor IV. Béla házat építtetett itt magának és telepeseket, hospeseket akart ide hozatni, az itteni földeket csere útján szerezte meg az itteni várjobbágyoktól és Gubástól és Szemerétől a rokonaiktól Bille várföldért, továbbá Orosz fiaitól, akiknek ősi földjükön kívül vásárolt birtokuk is volt itt. Ez utóbbiaknak cserébe a zalai vár Kiskalosd nevű földjét adta /ÁUO. XI. 479., VIII. 64., /Szentpétery: i.m. I. 423./. Ezeket a vendégnépeket a király be is iktattatta Komár birtokába, s egyben megállapította felunagy-választási, igazságügyi, szabad költözési, vagyonukkal való szabad rendelkezési jogukat, fizetendő censusukat, és heti vásárt engedélyezett nekik /Fejér: i.m. VII/1. 322./. Orosznak a fiai Buduey, Jakab és Karacs kérték 1263-ban az 1217-i nemesítő oklevél átírását /Dl. 502./. Amikor 1293-ban porgolci nemesek eladták ősi földjüket Hahót comes fia István mesternek, a határos szomszédok közt szerepeltek Homokkomári Zemenus fiai, a határjárásban pedig a Kamárról és Orbonakról említik /ÁUO. X. 133-4./. IV. László 1275-ben a nemesek közé emelte Récsei Kamár fiait s társaikat Récse birtokukkal együtt, amelyet Kamár nevű ősi birtokaiért adott nekik cserébe még IV. Béla király /ÁUO. XII. 699./. Tehát 1263-ban cserélte el ezektől is komári földjüket! IV. László a zalamegyei Kamár és Galambok birtokokat azután a Csák nembeli Demeter bánnak és fiának, Móricnak adományozta. Ez a Móric domokosrendi szerzetes lett, a győri konventben, s 1331-ben a győri káptalan előtt ezt a két ősi birtokát, úgy amint azokat László király neki és őseinek adományozta, a rokonának, a Pécz nembeli István fia Miklós comesnek adta /Fejér: i.m. VIII/3. 549./. Lehet, hogy nem kapott ehhez királyi beleegyezést, vagy más ok miatt, de nem sokáig bírta, mert 1355-ben Lajos király Komár, Galambok, Szentpéter és Karos birtokokat a budai káptalannak adta cserébe /U.o. IX/2. 374./. A cserelevél szerint ezek Somogyban és Zalában feküsznek, így biztosan nem állapíthatjuk meg, hogy melyik hova tartozott. 1357-ben Kamári Pető és Istvánról olvasunk /ZO. I. 575./. 1375-ben arról olvasunk, hogy Kanizsai Miklós perét Kamári Cseh Péter fiával, Lőrinccel elhalasztják /Dl. 6278./. 1410-ben határt jártak Nagykomár és Ormándhida közt /Dl. /, ekkor tehát már megkülönböztették Kiskomáromtól! Vásárát 1449-ben is említik, s ekkor városnak mondják /Csánki: II. 578./. 1356-ban ágostonrendi kolostorát /Szent Erzsébetről nevezve/ említik /U.o./. |
